Bödőcs Tibor szerint Kafka leveleit inuit nyelven forgatja, miközben az MCC kiadványait – természetesen nem inuit nyelven – szemlézi.

Mérget azért ne vegyünk rá. A humorista fellebentette a fátylat olvasási szokásairól.

Hamarosan olvashatóvá válnak a Litera Klubban Bödőcs Tibor irodalmi szösszenetei, vagy ahogy ő nevezi: "egy soha meg nem írt naplótöredék szilánkjainak morzsalékai", ezekből nyújt át "egy csokorra valót" a humorista.

Az esemény beharangozójaként az irodalmi portál három kérdést intézett a többkötetes szerzőhöz, az első rögtön a lényegre tér: mit olvasol?

Olvasom aztán Kafka leveleit inuitul, amiket saját magához írt, és olvasatlanul széttépett, de hála Max Brodnak, aki összeragasztotta ezeket, most már több nyelven olvashatóak.

Naponta bújom a Szamojéd-delfin nagyszótárt, már hosszú évek óta, hogy mindig naprakész legyek. Ez elengedhetetlen számomra.

Nem csupán hatalmas öröm számomra, de egy régi adósságomat is végre rendezem. A vulkán képes félni az emberektől, ahogy az ember is, aki a vészféket a gázzal keverte, míg olvasott. Lassan a végére érek mindkettőnek. Kár, hogy magyar nyelven nem elérhetőek. Jaj, majdnem elfelejtettem megemlíteni a szerzőt: az örök Nobel-díjra esélyes grúz W. Sevardnadze. Az utóbbi könyv cselekménye elsőre talán egyszerűnek tűnik: a főszereplő halott apjára nem tudják feladni a zakóját a halottöltöztetők, ami röhögőgörcsöt okoz nekik. Érdekesség, hogy az első mű is hasonló tematikát boncolgat, de egy hulla nézőpontjából. Kiválóan megírt alkotások mindkettő.

Az MCC Press színvonalas kiadványát, a Liberalizmus bűzölgő, ocsmány, patkányrágta rohadó hulláját, amit Cocker Tarlson követett el, tegnap fejeztem be. A Libri küldte, én meg egyből rávetettem magamat

Bödőcs stílusában megfogalmazva: - írja többek között Bödőcs, akinek válaszaiban valószínűleg ott bujkál a nevetés szelleme, mint a szekrény mélyén a rég elfeledett karácsonyi díszek.