Az amerikai elnök, aki tragikus módon a beiktatási ceremóniáján vesztette életét.

A rendőrség friss információkkal szolgált a Skóciában eltűnt magyar ikerpárról, és egy újabb fénykép is napvilágot látott róluk.

A leghosszabb elnöki beszéd és a legrövidebb mandátum szomorú rekordját William Henry Harrison állította fel. 1841. március 4-én, a hideg és esős időjárás ellenére, a 68 éves elnök két órás, összesen 8445 szavas szónoklatot mondott el. Ezzel a teljesítménnyel azt kívánta bizonyítani, hogy még mindig tettrekész és erős, mint egykori katonai hősként, aki az indiánok ellen vívott harcban szerzett hírnevére alapozott. A beszédre való úton nem viselt sem meleg kabátot, sem kalapot, és a számára felajánlott zárt hintót is visszautasította, inkább lovon érkezett a Capitoliumhoz. Az esemény után azonban a megfázás következtében súlyosan megbetegedett, és mindössze 31 nap elnökség után, 1841. április 4-én, tüdőgyulladás miatt hunyt el.

Ritkán esik szó arról, hogy honnan erednek és miként változtak a George Washington első, 1789-es beiktatása óta az esemény különböző hagyományai.

Az idei, 60. elnöki beiktatási ünnepség különleges esemény, hiszen ez csupán a huszonharmadik alkalom, amikor januárban kerül megrendezésre. A november elején megválasztott elnöknek a 20. alkotmánykiegészítés életbe lépése előtt, 1933 előtt, még négy hónapot kellett várnia, hogy hivatalba léphessen, hiszen akkor március 4-ig tartott a várakozás. A leköszönő elnök számára ez az időszak, amit "béna kacsa" időszakának neveznek, azt jelenti, hogy nem javasolt hosszú távú, a következő elnök munkáját befolyásoló döntéseket hoznia a szövetségi ügyekben.

Az újonnan függetlenné vált ország történetében fontos mérföldkőhöz érkeztünk: az első elnök, George Washington beiktatása előtt a Kontinentális Kongresszus 1789-ben úgy döntött, hogy a ceremóniát március első szerdáján tartják. Ez az évben március 4-ét jelentette. A dátumválasztás mögött egyszerre húzódott meg egy köznapi és egy ünnepélyes szándék: ezen a napon lépett életbe az ország jelenlegi alkotmánya, ugyanakkor a gyakorlatiasabb okok között szerepelt, hogy a kormány és az újonnan megválasztott kongresszusi képviselők számára a fővárosba, New Yorkba való eljutás hosszú hetekbe, sőt hónapokba telt. Végül Washingtonnak április 30-án volt lehetősége letartani az esküt, mivel a megválasztott kongresszus tagjai nem tudtak időben megérkezni a kijelölt időpontra.

A hagyományos szabályok alól csupán a rendkívüli helyzetek nyújthatnak kivételt: például amikor a hivatalban lévő elnök elhalálozik, és helyét az alelnök foglalja el. Ilyen esetben az új vezetőnek sürgősen, a lehető leghamarabb le kell tennie az esküt.

Annak, hogy a Capitolium lépcsőjén, a szabadban kerül sor a szertartásra, szintén szokatlan oka van: az addig bent, a képviselőház vagy a szenátus termében tartott ceremónia során, James Monroe 1817-es beiktatásán vita robbant ki a két kamara tagjai közt, hogy mely székeket foglalhatják el. Ezen profán viselkedésen a megválasztott elnök annyira felháborodott, hogy elrendelte az esemény épületen kívüli levezénylését. Néhány, az időjárás és egyéb rendkívüli események - például a II. világháború - által okozott kivételtől eltekintve 1829 óta az elnöki beiktatásra rendszerint a szabadban kerül sor.

Eddig csupán egyszer, 1985-ben, Ronald Reagan második beiktatásának napján fordult elő, hogy az időjárási viszonyok miatt minden programot zárt térben kellett lebonyolítani. Aznap a hőmérséklet Washingtonban mínusz 14 fok körüli értéket mutatott, ami igencsak meglepte a résztvevőket.

A beiktatás egyik leglátványosabb eleme az úgynevezett beiktatási menet - bár 2021-ben a megszokottnál jóval egyszerűbben került rá sor a járványhelyzet miatt - hosszú idő alatt érte el mai formáját. Egy teljesen véletlen esettel kezdődött: Thomas Jefferson 1805-ben, a második beiktatása után lovon tette meg az utat a Capitoliumtól a Fehér Házig. A Navy Yardtól, a főváros korabeli haditengerészeti támaszpontjáról a hajómunkások és tengerészek spontán összeállt menete követte őt egy katonazenekar kíséretében. Innentől állandó eleme lett a vonulás a ceremóniának.

Jimmy Carter volt elnök elhunyta alkalmából érdemes azt a szimbolikus jelentéssel bíró aktualitást felidézni, hogy az 1977. január 20-i eskütétele után - az elődeivel ellentétben - gyalog tette meg az esküceremónia helyszínétől a rezidenciáig tartó utat, amely így jóval hosszabb ideig tartott. Ezzel akarta - legalábbis a kortárs elemzők szerint - hangsúlyozni, hogy őt a nép választotta, valamint újra tekintélyt adni az elnöki intézménynek, amely Nixon Watergate-botrányával sokat veszített a megbecsültségéből.

Különleges mérföldkő az Egyesült Államok történetében az első elnöki beiktatás, amelyről fénykép készült: ez a megtiszteltetés James Buchananra hárult 1857-ben. Később, 1897-ben William McKinley eskütételi ceremóniáját már mozgóképen is megörökítették, ezzel új fejezetet nyitva az elnöki beiktatások dokumentálásában. A rádió világában elsőként Calvin Coolidge 1925-ös beiktatása hallatszott élőben, míg Harry Truman második beiktatása 1949-ben a televíziózás korai éveiben nyújtott élő közvetítést, megalapozva ezzel egy ma is élő hagyományt. Ezek az élő közvetítések nem csupán a szertartások szélesebb körű elérhetőségét biztosították, hanem lehetőséget adtak arra is, hogy a közönség közvetlenül átélje a békés hatalomátadás ünnepét.