Akik nélkül Budapest arculata egészen más lenne - Ráth Károly.

Ráth Károly közel huszonöt éven át töltötte be Budapest főpolgármesteri tisztét, ezzel ő lett az egyesített főváros első városvezetője. Az ő neve azonban nem csupán e hosszú mandátuma miatt érdemel említést; jelentős hozzájárulásaival a város fejlődéséhez és arculatához mély nyomot hagyott Budapest történetében.

Két fontos dolgot érdemes tisztázni már az elején. Az első az, hogy a korszakban két neves Ráth Károly létezett. Az egyikük 1938-ban látta meg a napvilágot Szegeden. Ő iparszervező, gyáralapító, publicista, politikus, sőt, királyi tanácsos is volt. Nevéhez fűződik a Kereskedelmi Múzeum megszervezése és vezetése, valamint a háziipart támogató hazai mozgalom egyik kulcsszereplője volt. Testvérei között találjuk Ráth György műgyűjtőt és Ráth Mór könyvkiadót, továbbá ő az apja a későbbi író, Ráth-Végh Istvánnak, nem beszélve Csárdi Antalról, a jelenkori politikusról, akinek ő a szépapja. A másik Ráth Károly, akiről jelen írásunkban szó lesz, 1821-ben született Budán, és ő volt Budapest egyesítését követően az első főpolgármester.

Elérkeztünk egy második tisztázásra szoruló ponthoz. Amikor megkérdezik, ki volt Budapest első főpolgármestere, sokan azonnal rávágják Kamermayer Károly nevét. Ez a válasz részben helytálló, de valójában nem teljesen pontos. Az 1873-ban egyesített főváros, amely Buda, Óbuda és Pest területeiből állt össze, megosztott vezetési struktúrával rendelkezett. Budapest ügyeit két személy irányította: az egyik Kamermayer Károly volt, aki a napi operatív feladatokat látta el polgármesterként, míg a másik, Ráth Károly, a reprezentatív és ellenőrző szerepet betöltő főpolgármester volt. Szóval a helyzet bonyolultabb, mint ahogy elsőre tűnik!

A két Károly nem volt hibátlan, de mégis kiváló vezetőként bizonyítottak. Különösebb konfliktusok nélkül, inkább összefogva és együttműködve irányították a várost, ami remek kezdetnek számított az új, egyesített főváros számára, valamint kedvező előjelnek a jövőre nézve. Mindkét polgármester 1873-ban lépett hivatalba, és szinte egy időben távoztak is a pozíciójukból. Kamermayer 23 év után, betegség miatt mondott le, és 1897 júniusának elején hunyt el. Ráth pedig már az év elején lemondott, majd néhány hónappal később, július végén ő is távozott az élők sorából. Ezzel a két vezető távozásával egy jelentős korszak zárult le.

A fenti alcímben említett igazság sok esetben érvényes, azonban időnként felbukkannak kivételek. Ilyen például Ráth Károly, akinek neve az idő múlásával kissé megkopott, ellentétben Kamermayer Éváéval. Pozícióját tekintve Ráth volt a főváros arca, míg a polgármester, bár érdemei vitathatatlanok, inkább egy szürke eminenciásként tűnt fel a háttérben. A lényeg azonban, hogy Ráth és Kamermayer közös irányítása alatt Budapest nemcsak egyesült, hanem valódi világvárossá is fejlődött. A korszakban számos építkezés indult, jelentős beruházások valósultak meg, és a főváros látványosan előrelépett a globális nagyvárosok rangsorában. Mai szavakkal élve: Budapest a századfordulóra igazi ultramenő hellyé vált.

Nehezen lenne összefoglalni, mi mindent valósítottak meg Budapest szívében 1873 és 1897 között. Elég, ha csak a Margit hidat, a Szabadság hidat, a Nagykörutat, a Nyugati pályaudvart vagy a vásárcsarnokokat említjük. Ezeknek az építkezéseknek az átadása már Ráth György utolsó évére esett. Érdekes, hogy a Központi Vásárcsarnok alapkövét még mint főpolgármester tette le, de a megnyitón már csak egy átlagos budapesti polgárként volt jelen. Amikor Budapest első főpolgármestere, Ráth György, 1897. július 30-án elhunyt, hatalmas temetési menet kísérte őt utolsó útján augusztus 2-án.

Ráth Károly 1821-ben jött a világra, így nem csupán tapasztalt, hanem még mindig energikus férfiként lépett a politikai színtérre, amikor 52 évesen főpolgármesteri tisztséget nyert el. Addigra már sikeres jogi pályát futott be, és a közéletben is jelentős tapasztalatokra tett szert, hiszen országos és helyi szinten egyaránt aktívan részt vett a politikai diskurzusban. Kezdetben Lipótvárosban, majd Józsefvárosban, valamint a Parlament falai között is kipróbálta magát. Amikor 1873-ban a főváros első embereként köszöntötték, a Vasárnapi Újság lelkendezve adta hírül ezt a fontos eseményt:

Alapos felkészültsége, fáradhatatlan munkamorálja, gyakorlati ügyessége és lelkiismeretes precizitása - a becsületes tisztességét pedig nem is említve - elnyerte a fővárosi közönség és még szélesebb körök teljes bizalmát. Munkásságának köszönhetően nemcsak szakmai hírneve, hanem anyagi helyzete is folyamatosan növekedett, és azon ritka egyének közé tartozott, akiknek megérdemelt sikere nem keltett irigységet.

Bár Ráth Károly népszerűségnek örvendett a közvélemény körében, és még politikai ellenfelei is elismerhették jó viszonyát a kritikák ellenére, két fő ok miatt folyamatosan célkeresztbe került. Az egyik kifogás az volt, hogy Ráth nem igazán mutatott kreatív hajlamokat, hiszen energiáját inkább a beszédei megalkotására és azok pompázatos megfogalmazására összpontosította. Más szóval, a cselekvés helyett inkább a szavak mestere volt. A másik bírálat pedig azt hangsúlyozta, hogy túlzottan hűséges volt a kormányhoz, és nem vállalt elégé aktív konfrontációt a hatalommal, ami miatt sokan hiányolták belőle a bátorságot.

Ráth mindig is figyelmet szentelt a beszédeinek, melyek tele voltak fenséges kifejezésekkel, és nem voltak híjával a grandiózus kijelentéseknek, valamint a hatásos elemeknek sem. Ugyanakkor erősen téves az a feltételezés, hogy minden erejét csupán a szónoklatok megkomponálásába fektette. Az sem állja meg a helyét, hogy soha nem állt volna szemben a kormány irányvonalával. Főpolgármesterként, aki Budapesten született és itt nevelkedett, különösen fontos volt számára a főváros sorsa. Amikor a kormány és a főváros érdekei között kellett választania, mindig a főváros mellett tette le a voksát, még akkor is, ha a helyzet soha nem vált igazán drámaivá.

Ráth jogász végzettséggel rendelkezett, ami nem meglepő, hogy ügyvédi pályafutása során kifinomult beszédkészséget és kiváló megfogalmazási képességeket fejlesztett ki. Ezen képességei révén nem csoda, hogy mesterien mozgott a politikai tájékozódás labirintusában, ügyesen egyensúlyozva a különböző politikai oldalak között. Fontos azonban megjegyezni, hogy egy város, különösen a főváros irányítása messze túlmutat a pártpolitikai kereteken. Ezért nem indokolt a túlságosan kormánybarát hozzáállással vádolni őt, noha tény, hogy a főváros és a kormány érdekei gyakran szinkronban voltak azokban az időkben.

Ráthot nemcsak a személyes ügyekre való fókuszálása miatt érték kritikák, hanem azért is, mert ez a megközelítés erősítette a főpolgármester imidzsét. Az a benyomás alakult ki, hogy a városvezető nem csupán Budapest ügyeivel foglalkozik, hanem a polgárok mindennapi problémáival is, ami a közvetlen kapcsolattartás érzetét keltette. Ugyanakkor, ha alaposabban szemügyre vesszük Budapest állapotát, fejlődését és Ráth két évtizedes tevékenységét, a kritikák jogosultsága megkérdőjelezhetővé válik. Hiszen bár sok személyes ügyet intézett, a város általános helyzetét is érdemes figyelembe venni, ami nem feltétlenül tükröződik a kritikákban.

Ráth Károly népszerű városvezetőként ismert, és nem csupán ő, hanem az általa irányított "Sas-kör" is jelentős hatást gyakorolt a fővárosi várospolitikára. E befolyásos tagok közös gondolkodásuk során szoros barátságokat kötöttek, és nem ritkán bőkezű lakomák kísérték összejöveteleiket. Az alábbiakban bemutatott, egy ilyen gyűlésre szóló meghívó szövege is jól tükrözi ezt a kötetlen, mégis komoly szándékú légkört:

Rád fényes vacsora várakozik, oh Sas!

Ahhoz, hogy igazán kiélvezhesd az ízek világát, elengedhetetlen, hogy legyen egy jó emésztésed és egy üres gyomrod.

Talán azt kérdezed, ki légyen a gazda?

Ha tudsz olvasni, ez a vers elárulja neked a titkot.

Miért pazarolnád az idődet a gondolkodásra rajta?

Ráth Károly főpolgármesteri tevékenységének összképe, bármennyire is érkezett kritika, alapvetően kedvező. Ezt már a korabeli véleményformálók is hangsúlyozták. Emlékezetes, hogy Ráth és a polgármester közötti együttműködés példaértékű volt, hiszen nem maradtak fenn komolyabb nézeteltérések közöttük. Amikor Ráth 76 éves korában, 1897-ben távozott az élők sorából, a Pesti Hírlap kifejezéseivel méltatta őt:

...hamarosan követte az öreg Kamermayert, az első polgármestert a sírba a hetvenhét éves férfiú, akivel együtt, rendkívüli egyetértésben és mély belső szükségletből fakadó kölcsönös bizalommal alakították ki Budapest fejlődésének szilárd alapjait.