A rejtélyes határvonal, amelyet még a legbátrabb állatok is tiszteletteljes távolságból kerülik.
A kutatók megfigyelték, hogy földrajzilag szomszédos területeken teljesen más állatok és növények élnek, egy új elmélet szerint pedig a jelenségnek földtörténeti okai vannak.
Több mint másfél évszázada foglalkoztatja a tudósokat a kérdés, hogy miért nem sikerült a dél-ázsiai és az ausztráliai, valamint új-guineai élővilágnak átlépnie azt a képzeletbeli határvonalat, amelyet Alfred Russel Wallace 1859-ben körvonalazott. Wallace és társai, Charles Darwin még frissen megjelent evolúciós elméletére támaszkodva, alaposan tanulmányozták a helyi biológiai sokféleséget és jellemzőit. Az állatok és növények között több, a régiót érintő határvonalat is azonosítottak, melyek a biodiverzitás megértésének kulcspontjai lettek.
A Wallace-vonal az Indiai-óceán keleti széléről indul és két részre vágja Indonézia szigeteit, északkelet felé haladva Bali és Lombok között és tovább Borneó és Celebesz között. Ami igazán különös, hogy az itt található élőhelyeket mindkét irányban viszonylag keskeny tengerszakaszok határolják, Balinál például mindössze 25 kilométer választja el a két világot. Ekkora távolság egy nem vándorló madárnak sem komoly tétel, másfelől a többieknek azért mégsem triviális út, mert az itteni tenger az erős áramlatok miatt a jégkorszakban sem fagyott be.
Bár létezett egy faj, amely nem törődött a határokkal, ez természetesen az ember volt. Azonban még ő sem léphette át a vonalat akárcsak úgy. A korabeli tudósok meglepő antropológiai eltéréseket fedeztek fel az emberek között, például a pápuák és az ázsiai népek esetében. Ausztrál kutatók nemrégiben a Science magazinban publikálták legújabb tanulmányukat, amely szerint e különös jelenség hátterében a kontinensek vándorlása és az ősi klímaváltozások állnak.
Az ázsiai és ausztrál élővilág közötti átmenet sokkal erősebb kontrasztot mutat, mint mondjuk Európa és Afrika között. A történet több millió évre nyúlik vissza, amikor Ausztrália levált az Antarktiszról és a két kontinens között létrejött az óceánban az egész bolygót lehűtő antarktiszi cirkumpoláris áramlat.
Ez a folyamat nem hozott radikális változást Ausztrália hűvösebb és sokkal szárazabb éghajlatához alkalmazkodott élővilágának, ugyanakkor megakadályozta, hogy a trópusi klímához szokott állatfajok hatékonyan versenyezzenek, és így ne tudjanak Ázsia irányába terjeszkedni.
A kutatás vezető szerzője, Alex Skeels biológus kiemelte, hogy a Wallace-vonal kialakulásának általuk leírt logikája a későbbiekben is érvényes lehet, például az ember által okozott felmelegedés biológiai sokszínűségre gyakorolt hatásában.
