A tánc varázslatos világán keresztül fedezték fel, hogy a vándorló teknősök miként találják meg az utukat.
Az álcserepesteknősök (Caretta caretta) rendkívüli képességekkel bírnak, és ha megfelelően betanítjuk őket, képesek tánccal jelezni, amikor észlelik a mágneses mezőt. Egy friss kutatás szerint ez a jelenség segíthet nekünk feltárni, hogyan tájékozódnak ezek a tengeri óriások az óceán mélységeiben - számolt be róla a Discover Magazine.
Az álcserepesteknősök folyamatosan vándorolnak, és életük során több ezer kilométert tesznek meg. Különleges tájékozódási képességeik révén kétféleképpen orientálódnak az útjaik során. Az egyik módszerük, hogy észlelik a mágneses térben aktiválódó fényérzékeny molekulákat. A másik pedig az, hogy magát a mágneses mezőt érzékelik, így gyakorlatilag rendelkeznek egy belső iránytűvel és egyfajta térképpel is.
A tudósok eddig homályban botorkáltak, amikor arról volt szó, hogy hogyan érzékelik a mágneses teret. Most azonban az Észak-Karolinai Egyetem végzős hallgatójának köszönhetően fény derült a rejtélyre –
A tánc egy varázslatos kifejezési forma, amely képes szavak nélkül is közvetíteni érzelmeket és történeteket. Képzelj el egy színpadot, ahol a fények játékosan táncolnak, és a zene ritmusára a testek is életre kelnek. Minden mozdulat egy új mondat, minden fordulat egy új érzés. A lábak a földön, de a lélek a magasban szárnyal. A tánc nem csupán a mozgásról szól; ez a szívverés és a lélegzetvétel összhangja. A táncosok együtt, mint egy szimfónia, mesélnek a szeretetről, a veszteségről, az örömről és a vágyakról. A testek összefonódnak, mint a szavak egy versben, és a ritmus adja meg az ütemet, ami mindenkit magával ragad. Ahogy a zene fokozódik, úgy a mozgás is egyre intenzívebbé válik. A hajlékony karok és a gyors lépések egy új világ kapuit nyitják meg, ahol mindenki szabadon kifejezheti magát. A táncban a határok eltűnnek, és a közönség is részesévé válik ennek a különleges élménynek. Végül, amikor a zene elhal, és a fények lassan kialszanak, a tánc emlékét magunkkal visszük. Mert a tánc nem csupán egy művészet, hanem életérzés – egyedi, megismételhetetlen pillanatok sorozata, amely örökre belénk ég.
A kísérlet során nyolc álcserepesteknős fiókát képeztek ki, hogy forgó táncot mutassanak be, amikor érzékelik az őket körülvevő erőteret. Az idomításukhoz az étel szolgált motiváló eszközként: a teknősöknek megtanították, hogy a mező érzékelése összefonódik a táplálékkal, így a tánc a jutalom elnyerésének kulcsává vált.
Elsőként a Turks- és Caicos-szigetek környékén figyelték meg, hogy a teknősök reagálnak-e a mező hatására. Ezt követően a kutatók a fiókákat egy nagyobb fémtekercsbe helyezték, ahol erős mágneses impulzusoknak tették ki őket. Az ingert követően a teknősök táncmozdulatai jelentősen csökkentek, ami arra utal, hogy a mágneses hullámok zavarba ejtették a bennük található magnetitásványokat.
Az állatok mágneses térérzékelése valószínűleg a magnetitdarabok, vagyis a mágnesvaskövek különleges tulajdonságainak köszönhető. A magnetit egyik legfontosabb jellemzője, hogy képes létrehozni és fenntartani mágneses teret, ami segíti az élőlényeket a tájékozódásban és a navigációban.
Az eredmények azt mutatják, a másgeneses tér látása által, az utazás irányát képesek megállapítani, míg az érzékelésével a helyzetükről szerezhetnek információkat. Az utóbbi pedig a tanulmány szerint különösen fontos eleme az álcserepesteknősök navigációjának.
