A legemlékezetesebb Trump-show évad, ami minden eddigi rekordot megdöntött!
Gyakran gondolkodom el azon, vajon mi Donald Trump célja az elnöki székkel? Már első ciklusa óta figyelem, és próbálom megérteni a queensi politikust - vagy üzletembert, netalán showmant - Trump sok mindennek próbálja eladni magát egyszerre, és talán ebben rejlik "megfejtésének" egyik kulcsa.
Donald John Trump világéletében próbált eladni valamit: légitársaságot, ingatlant, golfklubot, steaket, vodkát, kaszinót, mobiltelefont, társasjátékot, de a legfontosabbat: saját magát. Valósággal küszködik azért, hogy "itt vagyok, vegyetek komolyan, mert fontos vagyok", és hogy ennek az óhajának súlyt adjon, beleugrott az amerikai politikába, felrúgta előbb a belső szabályokat, megfélemlítéssel és zsarolással magához láncolta a republikánus pártot, majd megpróbálja ugyanezt eljátszani a világpolitikában is. Mint minden egománnak, viszont neki is van egy kriptonitja: egy gondolkodó ember. Vagyis bárki. A jelenlegi amerikai elnök gondolkodásmódját az egyetemi évei alatt felvett és azóta magáévá tett "üzletember vagyok" filozófia határozza meg. Csak épp üzleti sikerek nélkül. És valóban: csakis saját magát volt képes sikeresen értékesíteni. Vele szemben pénteken egy csendes, ravasz és kegyetlen, számító, taktikus, de már öregedő volt KGB-ügynök ült, akinek világéletében az (is) volt a dolga, hogy kiismerje az embereket, azok gyengéit és motivációját, és azzal játsszon, úgy irányítva a célszemélyt, mint egy marionett bábut. Egy ember, akit saját közvetlen beosztottjai csak úgy szólítanak: cárom. Hogy mennyire volt sikeres Vlagyimir Putyin, az ügynök? Nos, hát valahogy az Orosz Föderáció elnöke lett, és a dolgok jelen állása szerint az is lesz haláláig és lényegében utána is - ha megnézzük az utódjelölteket, nem túl izmos a felhozatal.
Az orosz-ukrán konfliktus harmadik évében a háborúba, jobban mondva a körülötte folyó folyamatos kavarásba belefáradt világ újfent a megoldást várta. De Donald Trumptól csak egy újabb ködös ígéretet kaptunk: a Nobel-békedíjra (is) áhítozó Trump ugyanis most is eladta a világnak a semmit. A találkozó után a korábban 24 óra alatt békét ígérő elnök gyakorlatilag annyit mondott: én mindent megtettem, unom, oldjátok meg. A hívek pedig tapsikolva dicsérik a "mestertervet", pedig nehéz leplezni, hogy mennyire nem a showman elnök, hanem inkább miszter KGB irányította a történéseket. Putyin mindent elért, amit el szeretett volna érni ahhoz, hogy a világpolitikában ne páriaként leledzen, mint észak-koreai kollégája. Mindehhez semmi más nem kellett, csak egy találkozó a világ egyik legbefolyásosabb emberével, akinek posztját most a világ legharsányabb porszívóügynöke tölti be. Mert nem Trump hívta meg Putyint, hanem az utóbbi érte el, hogy meghívják és úgy kezeljék, mint a második legbefolyásosabb embert - aztán, hogy ha mindenki eleget veszekedett a második helyért, majd figyeljük, mit mond és tesz Hszi Csin-ping kínai elnök. A nagyok játékát nem az nyeri, aki elhiteti a világgal, hanem aki valóban képes a saját terveit végigvinni.
