A mesterséges intelligencia is arra utal, hogy létezhet élet a halál után.
Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy szembenézzünk mulandóságunkkal, és elfogadjuk, hogy egyszer ez a színes kavalkád is véget ér... Vagy talán mégsem? Az mesterséges intelligencia folyamatos fejlődésének köszönhetően a jövőben olyan chatbotokat alkothatunk, amelyek révén a földi életünk lezárulta után is kapcsolatban maradhatunk szeretteinkkel – persze csak képletes értelemben. Ez az elképzelés elsőre vonzónak tűnhet, de fontos, hogy mérlegeljük a mentális egészségünkre gyakorolt hatásait is. Mennyire egészséges, ha a valóság helyett egy digitális illúzióban keresünk vigaszt?
Az emberi élet korlátozott, ezért sokan a Carpe Diem szemléletét követik, amely szerint a legteljesebb életet úgy élhetjük, ha minden napunkat úgy éljük meg, mintha az lenne az utolsó. Azonban lehet, hogy hamarosan újragondolhatjuk ezt az életfilozófiát, hiszen a mesterséges intelligencia (AI) és a virtuális valóság (VR) folyamatos fejlődése révén megvalósulhat egy digitális túlvilág. Ebben a világban elképzelhető, hogy végtelen időt tölthetünk el szeretteink társaságában, új dimenziót adva az élet és a halál fogalmának.
Első hallásra talán sci-fi regényekbe illő ötletnek tűnik, de valójában egyre inkább a valóság részévé válik: nem az adott személy léte marad fenn, hanem digitális öröksége, amely az élet során felhalmozott emailekből, online üzenetekből és közösségi média posztokból áll. Ez a technológiai újítás lehetőséget teremt a hozzátartozók számára, hogy interaktív módon lépjenek kapcsolatba elhunyt szeretteikkel, legyen szó chatbotokról, hologramokról vagy virtuális valóságban megélt élményekről. Azonban mindez számos kérdést vet fel, nem csupán etikai dilemmák formájában, hanem jogi aspektusokat is érint, ami további diskurzusokat generál a digitális örökség jövőjéről.
A világháló használatával kapcsolatban sokan hallottuk már a figyelmeztetést: "Vigyázz, mit osztasz meg, mert az internet sosem felejt!" Ez a kijelentés, bár elsőre aggasztóan hangzik, most egy új perspektívát nyerhet, hiszen a digitális örökségünket hasznosíthatjuk a jövő számára. Ahhoz, hogy chatbotként tovább "élhessünk", a mesterséges intelligenciát fel kell tölteni mindazzal az információval, amit online életünk során összegyűjtöttünk. Kiváló példa erre Marina Smith esete, aki 2022-ben hunyt el. Temetése után az AI révén ismét kapcsolatba lépett családtagjaival, lehetővé téve számukra, hogy beszélgessenek vele, kérdéseket tegyenek fel, és felidézzék a közösen megélt emlékeket. Ez a megoldás új fényt derít a halál utáni kapcsolattartásra, és egyedülálló módon örökíti meg az emberek emlékét.
Ezt az élményt Marina Smith internetes múltjának köszönhette családja, amelyből az AI táplálkozni tudott, azonban felvetődik a kérdés, vajon helyes-e ez, van-e erre szükségünk? A válasz sokrétű, hiszen az elhunyt és a gyászolók esetében is felvetődnek ezek a problémák. Előbbi esetében az első pont, hogy nem járultak hozzá digitális újraalkotásukhoz, hiszen már nem voltak rá képesek. Ráadásul mivel még nem elég fejlett a technológia, annak a veszélye is fennáll, hogy az adott felvételek és információk idegen kezekbe jutnak, például reklámcégekhez, akik így akaratlanul felhasználják egy már elhunyt ember személyiségét és arcát kereskedelmi célokra, meggyalázva ezzel emléküket. A gyászolók esetében inkább pszichológiai zavarok léphetnek fel, hiszen kit ne lepne meg, ha egy szerette temetésén a halott elkezdene teljesen önazonosan viselkedni egy képernyőn, vagy egy roboton keresztül. Mindemellett a gyász folyamatát is megzavarhatja, inkább okoz sokkot vagy pánikot, semmint megnyugvást, hogy még egyszer utoljára láthattuk.
Az úgynevezett digitális halhatatlanság és a túlvilág koncepciója nemcsak a technológiai szférát, hanem a vallási közösségeket is mélyen érinti. A Katolikus Egyház hangsúlyozta, hogy a digitális örökségek kezelésekor mindig figyelembe kell venni az emberi méltóságot, hiszen ez alapvető érték. Ezzel szemben az iszlám vallás képviselői még mindig heves vitákba bonyolódnak arról, hogy egyáltalán beleilleszthető-e ez a megközelítés a vallási törvénykezésük kereteibe. A buddhista közösségek viszont viszonylag nyitottabbak e témában, és hajlamosak laza szemlélettel közelíteni a digitális örökség kérdéséhez.
Mindhárom vallási irányzat kiemelte, nem egyszerű összeegyeztetni a technológiai újításokat a régóta fennálló vallási és kulturális hagyományokkal. Egy 2018-ban készült tanulmány például arra buzdítja a fejlesztőket, hogy szabályozzák szigorúbban a folyamatot amellett, hogy egy illető digitális hagyatékát a személyisége szerves részének tekintik, mivel így őrizhetik meg méltóságát a síron túl is.
Mivel egy teljesen újkeletű technológiai vívmányról beszélhetünk, így nem meglepő, hogy új szabályokat kell alkotnunk ahhoz, hogy megfelelően működjön, és senki ne sérüljön tőle. A technológia kutatói egyelőre az adatvédelem, az átláthatóság és a hozzáférés területein tettek javaslatokat a szabályozásra. Felvetődik annak kérdése is, kinek a tulajdona egy már halott személy chatbotja, vagyis digitális túlvilága? Ez már sokkal inkább jogi kérdés, a jó hír viszont az, hogy ebben az irányban is megkezdődtek a kutatások, miként lehet átláthatóbbá tenni ennek adatvédelmi és tulajdoni jogát.
Az eddigi javaslatok a következőket tartalmazzák: Először is, mindenkinek lehetőséget kell biztosítani életében arra, hogy kifejezze, szeretné-e, hogy bármilyen mesterséges intelligencia révén újraalkossák őt. Emellett elengedhetetlen, hogy világos és érthető tájékoztatást nyújtsunk a digitális túlvilág működéséről és korlátairól. Fontos, hogy megbízható adatvédelmi intézkedéseket és biztonsági protokollokat vezessünk be az AI rendszerekben. Továbbá, a gyermekek védelme is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon az ilyen folyamatok során.
Összességében elmondható, még egészen gyerekcipőben jár ez a fejlesztés, de a megfelelő kutatómunkák és korszerűsítések segítségével hamar olyan szintre juthat, hogy akár általánossá is válhat majd a jövőben. Az etikai kérdések persze továbbra is nyitva maradnak, hiszen ez jóval összetettebb, mint a jogi problémák. Előbbinek még időre van szüksége, ami feltehetően a digitális túlvilág ideájának fejlődésével szinkronban alakul majd ki. Mindenesetre amennyiben a fejlesztése és alkalmazása felelősségteljesen történik, létrejön egy olyan lehetőség, ami biztosítja, hogy méltósággal emlékezzünk szeretteinkre, miközben tiszteletben tartjuk az élők és az elhunytak jogait és érzéseit.
