"A magyar falu egykor a jövő ígéretét hordozta" - 300 liter festék elegendő lehet egy közepes méretű ház teljes külső felújításához, vagy akár egy nagyobb kerítés színezéséhez is.
Fedezd fel velünk a megállíthatatlan fejlődés csodáit! Üdvözlünk heti hírlevelünkben, a 24/7 világában!
„Tedd egyedivé a szövegedet!” – mondta Orbán Viktor egy videóban, ahol bejelentette a 3 milliós fejlesztési támogatást a falusi kocsmák számára, amelyek pályázhattak erre a lehetőségre (és később a kisboltok is hasonló támogatásban részesültek). Most az „is” kérdése mellett hagyjuk, hogy a kisközségeken kívül hol van még ünnep, de ami a falvakat illeti, Trencsényi Ádám és Hrabéczy Soma videójában szereplők számára felmerül a kérdés: miféle áttörésről is van szó valójában?
Kollégáink felkeresték Nógrád kistelepülésein található sörözőket és borozókat, ahol a helyi tulajdonosokkal beszélgettek. Az egyikük megosztotta velük, hogy a hárommilliós keretből csak egyetlen dolgot tud megvalósítani: vagy a födémet újíttatja fel, vagy a szigetelést választja – igazi választás elé állítva őt. Egy másik tulajdonos pedig arról beszélt, hogy manapság már 300 liter festék ára is megterheli a költségvetést. Ezt a számot pedig különösen a városi olvasótársaim számára említem, akik esetleg még sosem festettek ki egy nappalinál nagyobb helyiséget, így talán nem is tudják, hogy ez mennyire sok festéket jelent.
Nem azzal a hangsúllyal mondja, hogy „úristen, mit csináljak ennyi festékkel?”
Egy harmadik személy úgy értékeli a támogatást, mint egyfajta időnyerést a megkerülhetetlen sorssal szemben. Közben egy negyedik, a sörözője előtt álldogálva, csak széttárja a karját: "Na, most itt van ez a hárommillió, de aztán mi jön? Azt már senki sem tudja."
A lejtmenet mögött a Covid hatása húzódik meg, amely tartósan megroppantotta a közösségi életet. Ezt a jelenséget különösen jól láthatjuk, ha az autópályán haladva szemléljük a falvakat: a kocsmák gyakran egy épületben, buszmegállók közelében vagy faluközpontokban osztoznak helyükkel a sör- és energiaital-ellátóként is működő nemzeti dohányboltokkal. Legutóbb, Heves vármegyében tapasztaltam ezt, amikor naivan megdöbbentem, hogy az adott falu kocsmája jóval tovább van nyitva, mint a bolt. A falvak helyzete még bonyolultabbá válik, hiszen sok helyen az alvófaluként funkcionáló települések, vagy a Balaton-felvidéki Airbnb-környezetek perspektívátlansága és a fiatalok automatikus elvándorlása is hozzájárul a problémához. Egy barátommal folytatott beszélgetés során mesélte, hogy nemrég kávét rendeltek a helyi kocsmában, ahol a nagymamakorú pultos olyan örömmel fogadta őket, hogy délelőtt tizenegykor levette a billiárdasztalról a takarót, remélve, hogy talán évek után újra játékot láthat.
Ha jól számolom, harmadszor citálom Nagy Gergely Miklós vidéki kocsmaalkonyról szóló cikkét, amiből kitűnik, hogy nem az alkoholizmus visszaszorulása miatt aggódunk - már csak azért sem, mert az nem szorul vissza, csak elbújik és a sötétben még jobban elburjánzik. Hanem azért, amit a kocsma, azaz a XX. századi fonó egy faluban jelentett, és ami nélkül marad a dohánybolt lépcsője, ha meg jön a rendőr, utána kinek-kinek az otthon: kinek az RTL, kinek a TV2, meg mindenkinek a Facebook-buborékja, az ismert eredménnyel.
A kocsmárosokkal ellentétben a megkérdezett kisboltosok optimistább szemlélettel viszonyulnak a jövőhöz. Ugyanakkor felmerül bennük a kérdés: vajon a kínálópult feldíszítése elegendő ahhoz, hogy a vásárlóik pénztárcája is jobban megtelődjön?
A magyar falu egykoron a jövő ígéretét hordozta magában.
Ezt már egy megkérdezett helybéli mondja az egyik faluban a kamerába, olyan természetességgel, mintha Nógrád minden lakója tökéletesen megfogalmazott idézetekben beszélne (nem zárhatjuk ki, hogy tényleg így van). Nem véletlen, hogy már a legkisebb településeken is szaporodnak a Tisza-szigetek, amelyek belső dinamikáját és hátterét Dienes Gábriel a Jászságban vizsgálta meg. Kovács Barna pedig szintén Nógrádban kutatta, hogy az - ugyancsak a miniszterelnök bejelentése nyomán - kötelezően telepítendő ATM-ek híre hallatán már falusi görögtüzek gyúltak-e ki.
