A helyiek számára ez a sziget az édeni béke szigete, míg a turisták szemében a kísértetjárta pestissziget igazi no-go zónának számít.
Valaha a pestis sújtotta betegek karanténjának és az elmegyógyintézeti szenvedések helyszínének számított, de a jövőben a velenceiek által visszakövetelt menedékhely lehet. A rejtélyes Poveglia szigetét 2025 augusztusától egy helyi civil csoport veszi kezelésbe, céljuk pedig, hogy 99 évre kizárólagos, turistáktól elzárt közösségi parkká alakítsák. A sziget sötét múltja és a modern tömegturizmus ellen folytatott harc most új utakat nyit a Velencei-lagúna egyik legmisztikusabb zugában.
Velence, Olaszország gyöngyszeme, a romantika fellegvára, évről évre turisták ezreit vonzza a varázslatos Szent Márk tér környékére. Azonban a város szépsége mellett a mindennapi élet kihívásaival is meg kell küzdenie: a növekvő vízszint és a tömegturizmus okozta nyomás egyaránt próbára teszi a helyi közösséget és a város irányítóit. A csodás gondolatok és érzések mellett a valóság árnyoldala is ott van, amely fokozott figyelmet igényel.
Ugyan mindkét problémára időszakonként tud megfelelő orvosságot találni Velence, a várost övező felhajtás nem csillapodik. Emiatt egyre több helyi álmodozik a béke szigetéről, ahol nyugalomban, csendben, a zajtól és a külföldiek tömegétől elvonulva, nyugodtan kifújhatja magát egy ebédszünetben, vagy éppen egy fárasztó, stresszes munkanap után. Ehhez pedig a jövőben túl messzire nem is kell menekülniük - már ha hinni lehet a hamarosan elinduló fejlesztéseknek.
Velence egyik legérdekesebb, ugyanakkor legrosszabb hírű helyszíne, Poveglia szigete 2025 augusztusától új fejezetet nyit. Ezúttal nem a régi legendák és kísértetek árnyékában, hanem egy innovatív közösségi kezdeményezés révén, amelynek fő célja a sziget fenntartása és megóvása a helyi lakosok számára. Az évszázadok óta elhagyatott, titokzatos szigetből a tervek szerint egy turizmusmentes városi park válik, amely kizárólag a velenceiek kikapcsolódását szolgálja.
Augusztus 1-jén nem csupán a turisták érkezésével telik meg a levegő, hanem egy új fejezet nyílik meg a Poveglia sziget történetében. Ekkor lép életbe a "Poveglia per Tutti" (Poveglia Mindenkié) nevű civil szervezet által kötött 99 évre szóló bérleti megállapodás az olasz állammal. Céljuk egyszerű, de rendkívül ambiciózus:
Ez a projekt nem csupán egy egyszerű fejlesztés, hanem egy valódi szimbolikus győzelem a helyi közösség számára, amely hosszú évek óta küzd a tömegturizmus egyre súlyosbodó következményeivel. A világ egyik legforgalmasabb városában évente körülbelül 30 millió turista látogat el, miközben a helyi lakosság száma már 50 ezer fő alá csökkent. Bár az önkormányzat 2021-ben lépéseket tett a nagy óceánjárók kikötésének megtiltásával, és 2024-től bevezette az 5 eurós (2000 forintos) napi turistadíjat, ezek az intézkedések csupán részleges enyhülést hoztak a helyi közösség terhei alatt.
Poveglia szigetének megőrzése a helyi közösség szempontjából rendkívül fontos. Jelenleg a szigetet sűrű növényzet, elhagyott katonai erődök, 15 romos kórházépület és egy meglepően nagy nyúlpopuláció népesíti be. Noha nincsenek kiépített víz- és áramellátási rendszerek, a tervek között szerepel egy olyan természetközeli, fenntartható városi park létrehozása, amely teljes mértékben mentes a turisztikai célú hasznosítástól.
A kezdeményezés mögött álló elkötelezett aktivista, Patrizia Veclani, felfedte:
Nem csupán dühöt keltett bennem, hanem pszichológiai szempontból is mélyen megérintett az a gondolat, hogy a város értékeit egyszerűen a legmagasabb ajánlattevőnek adják el. Olyan ez, mintha Róma a Trevi-kutat áruba bocsátaná.
De mégis, hogyan sikerült megfékezni az eladást, amikor a város legfontosabb bevételi forrása éppen a turizmus?
A sziget jövője 2014-ben került először komoly veszélybe, amikor az olasz kormány úgy döntött, hogy árverésre bocsátja a Povegliát, hogy racionalizálja a tulajdonában lévő kihasználatlan ingatlanokat. Az alig 7,5 hektáros sziget, amely mindössze 5 kilométerre található a híres Szent Márk tértől, vonzó lehetőségeket kínált a potenciális befektetők számára. Ennek eredményeként több konzorcium is pályázott, köztük egy olyan csoport, amelyet Luigi Brugnaro, Velence későbbi polgármestere is támogatott. Ők 513 ezer eurós ajánlatot tettek a szigetért, de végül az állam elvetette az üzletet. E hírek hallatán Veclani megalapította a Poveglia per Tutti civil szervezetet, amely több mint 4500 embert mozgósított, és közösségi finanszírozás keretében 460 ezer eurót gyűjtött össze, hogy megvédje a sziget sorsát.
Bár az összeg alacsonyabb volt, mint amit a jelentős tőkebefektetők ajánlhattak volna a szigetért, az állam végül a csoportnak adta át a bérleti jogot 99 évre. Ezzel sikerült megakadályoznia a teljes privatizációt, és védelmet nyújtott a sziget számára az idegenforgalmi túlkapásokkal szemben.
Mielőtt a sziget a civil kezdeményezések nyomán újra életre kelne, fontos, hogy felfedezzük, miért övezi annyi félelem és mítosz. Poveglia múltja tele van szenvedéssel és tragédiával – olyannyira, hogy sokan a világ egyik "legkísértetiesebb" helyeként emlegetik.
Poveglia története közel 1600 évvel ezelőtt kezdődött, amikor 421-ben megalapították a sziget települését. Ekkor a Római Birodalom már a hanyatlás útján járt, és a lagúna egyre inkább menedéket nyújtott a háborúk elől menekülő közösségeknek. Eredetileg katonai megfigyelőhelyként szolgált, de idővel halászok és földművesek telepedtek meg rajta, akik kihasználták a környék természeti adottságait. A sziget kiemelkedő stratégiai helyzete miatt a Velencei Köztársaság tengeri védelmében is jelentős szerepet játszott, különösen a középkor során. Az évszázadok során Poveglia a lagúna életének szerves részévé vált, ahol kisebb kereskedelmi és mezőgazdasági tevékenységeket folytattak. A 14. századtól kezdődően, a háborús fenyegetettség miatt erődítményeket építettek a szigetre, amelyek közül több a mai napig áll, bár romos állapotban.
Ez a történet szinte bármely olasz város múltjába illeszkedhetne, ám a sziget sötét időszaka miatt mégis kiemelkedik a többi hasonló elbeszélés közül. A 18. században a bubópestis újabb pusztító hullámai zúdultak Velencére, amely ekkor Európa egyik legjelentősebb kereskedelmi központjának számított.
Ezeket a hajókat, amelyek külföldről érkeztek és fertőzésgyanúsnak minősültek, erre a helyre irányították. Az utasokat, a legénységet, sőt sok esetben az árukat is hetekig tartó karanténnak vetették alá. A betegeket az egykori katonai barakkokba helyezték, amelyeket ideiglenes kórházakká alakítottak át. A kezelések gyakran rudimentálisak és fájdalmasak voltak; elterjedt gyakorlat volt például a véreztetés, amely során a betegek ereit megnyitották, hogy megszabadítsák őket a vér egy jelentős részétől.
Ahogy a járványok egyre inkább elharapóztak, úgy vált elkerülhetetlenné a holttestek eltüntetése, ami tömegsírok kialakításához vezetett a szigeten. Helyi történészek becslése szerint a 1700-as és 1800-as évek során több mint 160 ezer ember földi maradványait rejtették el itt. A földben összekeveredtek az emberi hamvak és csontok, ami hozzájárult a sziget kísérteties hírnevének kialakulásához.
A 19. század végén aztán újabb sötét fejezet kezdődött Poveglia életében. A szigetet egy ideig idősek otthonaként, majd később elmegyógyintézetként használták, amely végül az 1960-as évekig működött. Az akkori pszichiátriai gyakorlatok - különösen a kevésbé dokumentált és ellenőrzött intézményekben - gyakran megalázó és embertelen eljárásokat alkalmaztak: kényszerzubbony, izoláció, sőt, lobotómia is szerepelt a kezelési módszerek között.
A korábbi bekezdésekben már érintettük a horrorfilmek forgatókönyveire emlékeztető elemeket, de a sziget körüli kísértettörténetek csak tovább fokozzák a rejtélyt. A helybeliek és az egykori alkalmazottak rendszeresen emlegetik a szellemeket, különösen egy tragikus sorsú orvost, aki állítólag a torony mélyéből vetette magát a sötétségbe. Ezek a misztikus mesék később utat találtak a popkultúrába is: számos nemzetközi paranormális műsor, mint például az amerikai Ghost Adventures, már felkereste a szigetet, hogy felfedezze a különös jelenségeket, és életre keltse a régi legendákat.
A helyiek viszont ezt távolról sem fogadták el kedvezően, hiszen nem akarták, hogy a szigetet olyan mendemondák alapján ítéljék meg, amelyek már rég túllépték a fikció határait. Massimo Pera, a Poveglia per Tutti csoport egyik képviselője ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:
A sziget hírnevének forrása olyan külföldiek voltak, akik a saját érdekeikért kívánták kihasználni ezt a gyönyörű helyet. A mi emlékeinket azonban fájdalom szövi át, ezért most arra törekszünk, hogy újra életre keltsük a boldogságot ezen a különleges földdarabon.
A kórház 1968-ban végleg lehúzta a rolót, és azóta Poveglia szigete elhagyatottá vált. Azonban a jövőben új, remélhetőleg sokkal fényesebb és örömtelibb időszak várhat a sziget életére.
A felújítási munkálatokat a Veronai Egyetem humántudományi karának munkatársai segítik, különös figyelemmel a pszichológiai és történelmi traumák feldolgozására. A sziget infrastruktúrája - víz, villany, közlekedés - gyakorlatilag nem létezik, így minden fejlesztés a természetes állapotokhoz fog igazodni. A cél nemcsak az, hogy rekreációs tér jöjjön létre, hanem hogy a helyiek magukénak érezhessék azt a városrészt, amely egykor halált hozott, ma viszont az élhetőség és a közösségi öntudat szimbóluma lehet.
Ha pedig valóban kísértetek lakják a szigetet, akkor ezek immár nem a múlt fájdalmai, hanem a helyiek bátor, közösségformáló szelleme.
Velence nem csupán a nyugalom szigetét igyekszik megteremteni a turisták áradatával szemben; a város vezetése egy innovatív megoldással is próbálja kezelni a helyzetet. A múlt hétvégén zárult le a város által bevezetett rendszer második tesztidőszaka, amelynek célja a tömegturizmus hatékonyabb irányítása. Húsvéttól kezdődően összesen 54 napon át kellett a látogatóknak napidíjat fizetniük, ha beléptek a történelmi óváros területére – különösen ünnepnapokon és hétvégéken. Ezzel a lépéssel Velence próbálja megőrizni kulturális örökségét és egyben a látogatók élményét is fokozni.
2025 áprilisa és júliusa között a látogatók körülbelül 720 ezer fizetős napijegyet vásároltak, ezzel a város bevétele körülbelül 5,4 millió euróra (2,1 milliárd forintra) nőtt. A tavalyi, 2024-es első tesztfázissal összehasonlítva, amely mindössze 29 napot ölelt fel, 485 ezer vendég fizetett belépőt, aminek következtében akkor 2,4 millió euró (958 millió forint) érkezett a városi költségvetésbe.
A második tesztidőszak majdnem kétszer olyan hosszú volt, és új elemekkel bővült. Bevezették például, hogy már péntekenként is fizetni kell a belépésért, továbbá új árképzési rendszert is alkalmaztak: négy nappal előre foglalva 5 euró, de három napon belüli foglalás esetén már 10 euró volt a napidíj. A jegyeket a többnyelvű online felületen keresztül lehetett lefoglalni, és a város minden nap mintegy 140 alkalmazottat - köztük rendőröket és segítőket - vetett be az ellenőrzésekhez. Összesen több mint 445 ezer QR-kódot ellenőriztek, és kb. 2500 szabálysértési eljárást indítottak.
Michele Zuin, a város költségvetési tanácsosa, úgy véli, hogy a bevezetett rendszer hatékonyan működik, és megerősítette a városvezetés döntésének helyességét. "A rendszer második évében is bizonyította életképességét, és világossá tette, hogy a turisták napi áramlásának irányítása összhangban áll az átláthatóság és a hozzáférhetőség elveivel." Zuin rámutatott, hogy a kötelező előzetes regisztráció révén a látogatók felelősségteljesebb módon viselkednek. Továbbá, a helyi lakosok és a régióban tanulók számára kialakított mentességek zökkenőmentesen működnek. A tanácsos hangsúlyozta, hogy a jegyrendszer bevezetésének nem a bevételszerzés a fő célja, hanem az, hogy a rendszerből származó nettó bevételek a helyi közösség javát szolgálják, például az alacsonyabb szemétdíjak fenntartásán keresztül.
Simone Venturini, a turizmusért felelős tanácsos, megjegyezte: "A begyűjtött adatokat most más városi, regionális és állami adatbázisokkal összehasonlítjuk, hogy alaposan felmérhessük a látogatószám változásaira gyakorolt hatásokat." A részletes elemzés eredményei a következő héten kerülnek nyilvánosságra.
