4 ok, amiért a szorongás uralja az életed – de van rá megoldás! 1. **Folyamatos stressz**: A szorongás gyakran egy állandó stresszfaktor, amely megnehezíti a mindennapokat. Az állandó feszültség kimerít, és megakadályozza, hogy élvezd az élet apró örömei

A szorongás jelentősen megnehezítheti a hétköznapjainkat, gyakran árnyékot vetve a legapróbb örömökre is.

A szorongás sokféle arccal bír, és különböző embereket eltérő módon érint. Vannak, akik képtelenek elengedni a dolgokat, és állandóan a múltban történt eseményeken rágódnak, míg mások a kontroll elvesztésétől való félelem miatt érzik magukat kiszolgáltatottnak. Emellett a negatív önértékelés és az ítélkezéstől való szorongás is jelentős akadályokat gördíthet az emberek elé, amelyekből nehézkes a szabadulás. Nézzük meg, mit osztanak meg velünk a szakértők e témában!

Ha valaki a félelem vagy a bizonytalanság hatalmába kerül, állandóan a környezetét figyeli, keresve a potenciális veszélyeket. Mindenhol katasztrófákat vél felfedezni, és folyamatos hiperéberségben él. Dr. Nicolette Natale pszichiáter szavait idézi a Huffington Post, aki hangsúlyozta, hogy ha ezeket a gondolatokat félelem helyett inkább kíváncsisággal közelítjük meg, az már jelentős előrelépést jelenthet.

Ilyenkor nem érezzük magunkat biztonságban a hétköznapokon, nem bízunk másokban, a különféle tényezőkben, például az időjárásban, valamint abban, hogy képesek vagyunk biztonságos környezetet teremteni.

A világjárvány, a globális zavargások és a személyes életünkben bekövetkező események bárkiben bizonytalanságot kelthetek a jövővel kapcsolatban. "Amikor az irányítás hiányáról van szó, az emberek megszállottan foglalkoznak a tervekkel, menetrendekkel vagy a jövővel, mert elviselhetetlennek érzik, mi fog történni" - mondta Stacy Thiry mentálhigiénés tanácsadó.

Az önértékelés hiánya vagy az önvád gyakran erőteljes kritikaként jelenik meg bennünk, és olyan gondolatokat generálhat, mint például: „Több mindent kellett volna tennem.” vagy „Ez az én hibám, hogy így alakult.” Könnyen beleragadhatunk ebbe a negatív spirálba, de van egy hatékony módszer, ami segíthet: próbáljuk meg átalakítani a belső párbeszédünket. Képzeljük el, hogy egy szeretett személynek mondanánk-e ugyanezeket a mondatokat. Valóban hibáztatnánk őt? Ez a szemléletváltás segíthet abban, hogy kedvesebbek legyünk magunkhoz. Néha egy terapeuta is támogathat minket ebben a folyamatban, hogy könnyebben megtaláljuk a helyes utat.

A mások iránti állandó bizalmatlanságot krónikus kapcsolati szorongásnak is nevezhetjük. Ez megnehezítheti azt, hogy másokat beengedjünk az életünkbe, ilyenkor hajlamosak vagyunk mindenkiről a legrosszabbat feltételezni. Ezt előidézheti egy rossz múltbéli élmény, például, ha cserben hagyott bennünket valaki, akiben megbíztunk és emiatt arra számítunk, ez a jövőben is előfordul majd. Márpedig, úgy élni mindennapjainkat, hogy nem bízunk senkinek, elszigetelődéshez vezethet.

Szakemberek szerint : a környezetre koncentrálunk vagy önmagunkra? A naplóírás például segíthet abban, hogy felismerjük ezeket a mintákat. Csak kövessük nyomon néhány hétig a szorongó gondolatainkat. Ha sikerül megnevezni a félelmünket, az már sokat segíthet.

Tisztázzuk magunkban, hogy az agyunk nem hibás, csupán egy védelmi mechanizmust működtet, amely segít megóvni minket a veszélyektől. Fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy sokan küzdenek szorongással a mai világban, és nem vagyunk egyedül ebben a harcban. Érdemes lehet megkérdőjeleznünk aggodalmainkat: talán a helyzet nem is olyan súlyos, mint ahogyan azt gondoljuk, és lehet, hogy vannak olyan barátaink, akik a legnehezebb időkben is mellettünk állnak. Próbáljuk meg különválasztani a valóságot a képzelet szüleményeitől, mert előfordulhat, hogy félelmeink nem alapozottak valóságos okokra.

A szorongás leküzdése egy fokozatos folyamat, amely időt és türelmet igényel. Ne rohanjunk, hiszen a gyors megoldások gyakran nem tartósak. Inkább apró lépésekkel haladjunk előre, és engedjünk magunknak időt a gyógyulásra. A kitartás kulcsfontosságú – ne hagyjuk, hogy a nehézségek eltántorítsanak minket. Érdemes szakemberhez fordulni, de ne sürgessük a terápiát; lehet, hogy hónapok telnek el, mire észrevesszük a pozitív változásokat. Bár előfordulhat, hogy a szorongás soha nem tűnik el teljesen, megtanulhatjuk, hogyan kezeljük azt, és hogyan reagáljunk a nehéz helyzetekre, így fokozatosan erősebbé válhatunk.